Sziasztok!
Íme, meghoztam a prológust, és csak reménykedhetek benne, hogy elnyeri a tetszésetek :) A rendszer szerintem kikövetkeztethető; ezentúl minden héten hétfőn hozom a friss fejezeteket, ha valami miatt mégsem tudom, azt természetesen jelezni fogom! Véleményeiteket, észrevételeiket pedig szívesen várom :) Angel
Prológus
Név: Roxanne MedwinSzületési dátum: 1989. május 20.
Lakcím: LA, Santa Monica
Diagnózis: Feltehetőleg kis mennyiségű drogot fogyasztott az elmúlt huszonnégy órában, valamint többféle antidepresszáns és nyugtatószármazék is kimutatható a vérében. A bal csuklóján több szabályos, illetve szabálytalan vágás látható, amelyet önmagának okozott, minden bizonnyal valamilyen pengével.
Szülők: Nem sikerült elérnünk senkit, saját bevallása szerint egyedül él a tengerpart mellett, nincsenek hozzátartozói.
A doki mogyoróbarna szemei gyorsan jártak a sorok között, én pedig mindeközben blazírt arckifejezéssel figyeltem, ahogy az asztalán lévő óra mutatója csigalassúsággal haladt előre. Bármit, szó szerint bármit megadtam volna, ha ehelyett azt figyelhetem, ahogy a vénámon át a testembe döfökegy tűt, s vele együtt az engem éltető heroin is szétárad bennem, eggyé válik velem. Nincs szégyenérzet, bűntudat, én használok másokat, nem ők engem, és csak a legtisztább mámor létezik, semmi más… A kibaszott valóság azonban az, hogy még több mint negyven percem volt a foglalkozásból, kétezernégyszáz kattanás, és legalább négyszer ennyi friss vágás a kezemen – amely valószínűleg a halálomhoz vezetne –, ha éppen nem egy tetű pszichiáter magánrendelőjében rohadtam volna.
A pillanatnyi apátiát azonban gyorsan felváltotta a halál kecsegtető gondolata; perverz mosoly jelent meg az arcomon, amint magam előtt láttam egy fehér papírt, rajta a megváltoztathatatlannal: elhunyt. Sok, hozzám hasonló fiatal rettegett a haláltól. Bármit is mondtak, bármennyire is bizonygatták, hogy ők a lazaság megtestesítői, a szemükben kitörölhetetlenül ott ült a rettegés. Ugyan mindezt elhomályosította a joint maró jótékonysága, az eltompult érzékek, aki tudta, mit keressen egy narkós tekintetében, megtalálta. Aztán a gondolataim szépen lassan egész más irányt vettek; az agyam teljes fordulatszámon pörgött, s kereste a mihamarabbi megoldást, hogyan szerezhetnék magamnak anyagot. Ingerülten felszisszentem, pedig alig pár órája még szárnyaltam valahol, távol ettől a tetves helytől, aztán… aztán akaratomon kívül visszarántottak a földi poklomba.
- Ön meg akar halni, Miss Medwin? – Az orvos lágy hangja azonnal kirángatott az eszményi képek közül, elérve, hogy még a szokásosnál is zavartabban fessek. Pedig kivételesen tiszta voltam, hála annak az átkozott nővérnek, aki rajtakapott, amint éppen készültem bevenni egy nyugtatót. – Miss Medwin, hall engem? – szólított meg tagolt, gépiesen lassú hangon.
- Doki, nem vagyok betépve – billentettem félre a fejemet mosolyogva. Tudtam, hogy kibaszottul nem hatná meg, ha azt mondanám, meg akarok halni, hiszen ez az egész csupán formaság, akár a nőgyógyászoknál; megszokták már a punci látványát. – Ha így lenne, azt garantáltan észrevenné – kacsintottam rá kacéran, mire szemöldöke felszaladt a homlokáig, s ezzel együtt egy cinikus mosoly is megjelent az arcán.
Ha a kezelés nem is volt éppen ínyemre, a társaságát valamilyen beteges módon mégis élveztem. Félreértés ne essék, nem vágytam senki figyelmére, a drogok és az öncsonkítás nem holmi segélykiáltások voltak részemről, egyszerűen csak meg akartam halni. Igaza volt, és a felismerés hatására még inkább kívántam az elérhetetlent, az egyetlen, igaz gyönyört. Lelki szemeim előtt ott lebegett az előző este, amikor David a Mayanban ügyes, gyakorlott mozdulatokkal sodort nekem egy kurva erős dekket, aminek köszönhetően később, a mosdóban önkívületi állapotban próbáltam megfesteni nyomorult életem főművét. A vászon a bőröm volt, a festék pedig a saját vérem…
Szia!
VálaszTörlésJézusom, nekem ez tök nagy újdonság! :P Imádom már elsőre (khmkhm) és alig várom az első fejit!!!
Szeretés van!!! Pux!
Szia!
VálaszTörlésHuh.. Hát ez brutális, de tetszik. Biztosan azért, mert ez nem szokványos. Nagyon jó, már várom a kövi fejit. :) Remélem minél hamarabb fény derül arra, hogy Roxanne, miért akar meghalni.
Puszi:
Holdfény
Ui.: Bocsi, hogy ilyen rövidke lett, de mennem kell....
Sziaaa!
VálaszTörlésMit is mondhatnék még Neked, amit még nem írtam le akkor, amikor először olvastam :D Háh, hogy én hogy tudom élvezni, hogy ilyen b*szott kiváltságos vagyokXD Amúgy meg még mindig üt. Nem tudom, valszeg ha ötödszörre olvasnám, akkor is ütne, de eddig ez jó jel, nem? ;) Legalábbis én úgy gondolom, hogy ha valami rövid időn belüli olvasás után ismét ugyanakkora hatást gyakorol az emberre, akkor az már valami nagyon jót jelent. Ez pedig tényleg jó.
Tetszenek a leírásaid, érdekes a felvezetés, és már alig várom, hogy ebből is kisüljön valami nagyon izgalmas, és hogy élvezhessem a soraidat! Már előre imádom ezt a vad lányt, és előre izgulok azért, hogy ez a bizonyos terve, miszerint ő akkor is meghal, ne sikerüljön neki. Főként azért, hogy a végére összejöjjön Ben dokivalXDXD Háh, igen, már most összebonorálok itt Neked embereket, mert miért ne?XD Két szereplő, ráadásul ellentétes nemű... nem is kell itt nekem más! :D
Na, lényeg a lényeg, imádtam megint csak, és alig várom már, hogy jöjjön a folytatás!
Pusszantalak, Nocy :)
Sziiiiia :D
VálaszTörlésMár mondtam anno, amikor először mutattad, hogy imádom :D Na, hát ez azóta sem változott :P
Nagyon durva, a múltkor mondtad, hogy tök fura, hogy ennyit "kell" káromkodnod, és hát igen, megértem, hogy miről beszélsz. Így látva meg aztán tényleg durva. :D
Azt kaptuk most is, amit tőled már megszoktunk: Angel-stílust, szarkazmust, keserédes humort és egy kib@szottjó történetet. :D Hajrá, csajszi, csak így tovább! ;)
Pusszantás
Szióó!
VálaszTörlésHát nekem meg így egy héttel később kell észrevennem, hogy felraktad?? :$:D De persze ugyanúgy imádtam, mint akkor, amikor először olvastam. Ben doki ♥ :D Én is imádom a benne lévő szarkazmust, a történet stílusát (a stílusodat :P), az egészet. "Ön meg akar halni, Miss Medwin?" Ettől a mondattól még mindig bizsergek, ha elképzelem, ahogy a doki megkérdezi. :D
Tűkön ülve várom az első fejezetet! Puszi
Szia, Amy!
VálaszTörlésElhiheted, hogy ez számomra is ugyanolyan újdonság, de élvezem, és ez a lényeg, na meg persze az, hogy Ti is^^ Igyekszem szuper első fejezetet összehozni ;)
Szia, Holdfény!
Örülök, hogy ilyen reakciókat vált ki Belőled, erre tényleg számítottam, amikor ebbe a valóban nem hétköznapi történetbe belevágtam :) Bízom benne, hogy az elkövetkezendő fejezetek is elnyerik majd a tetszésed, és köszönöm, hogy megosztottad velem a véleményed! :)
Szia, Baba!
Nos, valóban mákos egy nőszemély vagy, dehát kiérdemelted kérlek szépen :D Egyébként nagyon-nagyon-nagyon köszönöm ezt a cípséges kommentet :$ <3 Olyan jól esik olvasni, és még azt is, ha fikázol, bár olyat nem szoktál :D *Írói megjegyzés: Még szerencséd! XD*
Azt pedig meg kell hagyni, hogy a kombinálási tehetséged semmit sem vesztett régi fényéből, most is zseniálisan kevernéd a szálakat :DDDD Köszönöm! <3
Szia, Nilla!
Juj :$ Hát nagyon köszönöm a biztató szavakat, igazán szükségem van rájuk^^ Egyébként ugye??? Most is kb. bővítem a szókincsem, csak nem abba az irányba, amibe kéne :D Dehát az ember lánya ritka kreatív tud lenni néha ;) Most is hálásan köszönöm, hogy mellettem vagy! :) <3
Szia, Liz!
Bocsánat :$ :DDD A lényeg, hogy most eljutottál idáig, aminek nagyon örülök :)) Ben doki... Tudom, hogy őszexisége teljesen elveszi az eszed, a szokásos bizsergésről nem is beszélve :DDD Imádlak ám, csajszi :DDD A fejezet pedig holnap érkezik! Köszönöm, hogy írtál^^
Lányok, mindenkinek köszönöm a kedves sorokat, észrevételeket :)) Holnap felkerül az 1. fejezet, ami remélhetőleg elnyeri a tetszésetek! :)
Csók, Angel